Az én kislányom egy kicsit korábban jött a vártnál, de mint aki abban a pillanatban tudta volna, hogy milyen álmai is lesznek neki. Kezdetben, amíg kicsi volt, rá lehetett erőltetni a babákra, aztán később, ahogy kezdett cseperedni, elkezdődtek a számomra érthetetlen dolgok. Megijedtem, szaladtam is anyukámhoz kérdezni, hogy ez most baj? Aztán anyu megnyugtatott, hogy semmi probléma nincs :D Az én kislányom közölte velem, hogy autót szeretne. Akkor kapott egy rózsaszín színű játékautót. Azt megunta egy idő után, és közölte: rendőrautót szeretne meg tűzoltóautót. Megvettem neki, mert gondoltam, ha ez kell kicsim, akkor legyen. A bölcsődéből is sokszor haza hozta a fiús játékokat, reggel én meg vihettem vissza. Később, ahogy kikerült az óvodába, ugye addigra kifejlődött a maga kis szótára. Mi egy városban lakunk, de nagyon sok a mezőgazdasági munka még. Minden reggel, ahogy mentünk az óvodába, traktorok mellett mentünk el. A kislányom számára a mai napig nagy csoda a traktor autó, mindig, ha láttunk egyet, meg kellett állnunk és megnézni. Majd az egyik nap hazafelé jövet megszólal a kislányom:
„Anyu, tudod mi leszek, ha nagy leszek??”
Megrémültem, akkor még csak 3 és fél éves körül lehetett a lányom, és azt mondta:
„Traktoros!”
„Igen kicsim” - válaszoltam rá.
Hazaértünk, leültünk otthon beszélgetni hogy az fiúknak való munka nem lányoknak. Erre ő:
„Nem, én is traktoros leszek anya.”
„Oké, mondtam neki, akkor traktoros leszel.”
Ma már 5éves a lányom és mai napig a traktor körül forog az élet számára. Hát, mint én rá jöttem sok furcsaságuk van a gyermekeinknek. De büszke vagyok rá, mert kitart az álmai mellett. És én ott leszek mellette mikor traktorozni fog:D:D:D
<< Vissza a blog fõoldalára
Posztolta:
Meizner Hajnalka,
2011. január 18.