Úgy látszik a családunkban generációkon átívelő vonzódás van a tömegközlekedésben való munkavállalás felé. Én annak idején bakter akartam lenni, mert olyan menőnek láttam, hogy valaki minden vonat érkeztekor leereszti a sorompókat, és mindenki rá vár.
A napokban BKV-n utaztam a kislányommal, és az egyik aluljáróból jöttünk fel éppen. Este volt már, nem sokan voltak körülöttünk, csak mi közelítettünk a mozgólépcső felé, ami állt. Ahogy közel értünk, elindult, mi pedig haladtunk rajta. Láttam Ágotán, hogy körbe-körbe néz, keres valamit a tekintetével. Megkérdeztem, hogy mi után kutat, mire ő: „A bácsit keresem, akinek meg kell köszönni”, mit, kérdeztem, én tompán, munka után voltam, nem nagyon forgott az agyam.
„Hát, hogy beindította nekünk a mozgólépcsőt” – válaszolt tágra nyitott szemekkel Ágota, látszott, hogy nem is érti a kérdésem. Azóta többször is említette, hogy szívesen lenne mozgólépcső-elindító, merthogy azzal sok-sok embernek lehet segíteni.
<< Vissza a blog fõoldalára
Posztolta:
Tamás,
2011. november 05.