Marci már most nagy cselkirály. Tegnap itt volt apám, fociztak a kertben, és a botjával próbálta elkaparni Marci 3-as méretű labdáját (hogy miért ekkora labdája van, arról később). A fiam kötényt adott neki, bár még nem tudtam elmagyarázni neki, hogy mi az a kötény.
Visszafordult és huncutul nevetett a nagypapira (mint aki valami rosszaságot követett el), aki utoljára huszonéves korában kaphatott kötényt, mikor a megye egyben rúgta.
Ebédkor aztán ez is volt a téma, mármint a foci. Apám és én szerintem Marcit el kéne vinni minél előbb majd szakemberek elé, valamelyik egyesületbe, szegény nejem kisebbségbe szorult a véleményével. Nem szeretné, ha focista lenne a fia, mert a focisták bunkók, és bénák is. Évi ötlete volt, hogy karácsonyra vegyünk neki egy kisméretű gitárt, olyan lelkesen tanítgatta az akkordok lefogására, de Marci ebben a korban még nem tud szerintem ilyen komoly dolgokra koncentrálni, inkább ütögeti a hangszer testét, dobol rajta, és persze nevet:)
Évinek azzal védtem meg Marci focikarrierjét, hogy a csajok imádni fogják, ha focista lesz, olyan, mint Ronaldo, de ő szerinte a csajok a gitárosokért vannak oda, az ő fala tele volt plakátolva az Aerosmith gitárosával. Erre én azt mondtam, hogy az a csávó szétanyagozta magát, és szeretné-e hogy Marci egy turnébuszban éljen, és a bulvárújságokból tudjuk meg, mi van vele? Ezzel picit sikerült meggyőznöm, bár Évi így is nagyon félti a sérülésektől a Marcit.
Apám azt mondta, fogalma sincs ki az az Aerosmith, de szerinte harmonika való a gyerek kezébe, mert azokból kevesebb van, mint a gitárosokból és könnyebben el fog kelni egy lagzis zenekarba.
<< Vissza a blog fõoldalára
Posztolta:
Generali,
2010. november 09.