"Űrhajós leszek!"
Rá vártam kislány korom óta.
Altatásból való ébredésem után sírva vettem a kezembe a fiamat, hiszen olyan régen vártam már arra, hogy nekem is legyen gyermekem. (38 éves voltam a születésekor, hamarosan 54 leszek.) Korábban nem gondoltam volna, hogy én is elmondom majd a mondatot:
"Szia kisfiam, én vagyok az anyukád, Isten hozott ezen a Földön."
Majdnem két hétig voltunk kórházban, mert egy kicsit korábban jött az előírtnál. Csak néztem és néztem, nem tudtam róla levenni a szememet. Egy hét után iszonyatosan fájni kezdett a nyakam, mert csak csodáltam és csodáltam
Így kezdődött a megismerkedésünk.
Amint lehetett, kenguruba tettem, és amikor csak lehetett már magamon hordoztam. Ahogy az indián és néger asszonyok, s amint a majmok, én is magamon cipeltem a fiamat. Mivel tanultam pedagógiát és a gyermeknevelés témakörben sok pszichológia könyvet olvastam korábban, a korai szakaszra a "csüngjön csak a szülőjén, amíg csak lehet" gyermeknevelési módszert választottam.
Miközben folyamatosan velem volt, folyamatosan beszéltem hozzá. Egyszer azt mondtam neki: Gergőkém, ha nagyfiú leszel, űrhajóskapitány leszel, és elviszel engem a csillagokba.
Persze ez azt jelentette: álmodj nagyot, álmodj, kisfiam. Legyél "a legjobb ember a föld kerekén", legyél okos és szép, az én csodálatos gyermekem.
Az én drágám komolyan vette, amit mondtam neki. A Medicopter 117 sorozat minden részét videóra kellett vennünk, vasárnaponként kirándulások helyett évekig ezzel múlattuk az időt. Alsó tagozatosként ezer és ezer rajz készült repülőről, helikopterekről. Volt egy időszak, amikor a repülőmúzeumban, Ferihegyen hetente megfordultunk. Komplett műszaki leírást kaptunk az egyik nyugdíjas pilótától a múzeumban található MALÉV gépekről.
A fiam kicsi gyerekként aprólékos rajzokat készített alulról, belülről, kívülről a repülőkről. A gépekbe képes volt 700-800 ülést is aprólékosan megrajzolni. Otthon a polcon repülő és helikopter makettek hada sorakozik.
Aztán eljött a repülő szimulátoron repülés korszaka 7-8 évesen, majd ezt követte az igazi repülés ideje. Évekig Zalakaroson nyaraltunk, hogy Zalakomáron oktató repülővel repülhessünk.
Az oktató pilóta a második alkalommal, ha jól emlékszem 5. osztályos volt, megengedte neki, hogy "egyedül" repüljön.
Nem múlik a szerelem. Mire felső tagozatos lett a fiam, csak annyit mondtam neki:
Rendben van, de akkor nagyon tanuld a fizikát és a nyelveket.
Nagyon tanulja, és remélem, egyszer tényleg elvisz a csillagokba.
2. osztályos Gergő repülésre invitáló kiskártyája
- Teri, a szerelmetes anya-
<< Vissza a blog fõoldalára
Posztolta:
Teri,
2011. január 20.